A LAKOTA VILÁGLÁTÁS
An Essay by David Little Elk
Photo Courtesy of Cumberland County Historical Society, Carlisle, PA.
Ha valaki lakota nyelven akar beszélni, annak ismernie kell a lakota világlátást is, hogy helyesen tudja használni a szavakat. Ez csak úgy érhetö el, ha valaki lakoták közt nö fel, akik a lakotát anyanyelvként beszélik és szülöföldjükön élnek, vagy ha valaki olyan lakotától kap tanítást, aki egész életét a lakota perspektíva szerint élte. A nyugati civilizációval való találkozás során jó néhány szó elveszítette valódi jelentését azáltal, hogy a domináns társadalom megkisérelte megváltoztatni és ellenörzése alá vonni az öslakosokat. Ök ezt annak a reményében tették, hogy ezáltal engedelmessé tesznek minket.
A 20. század elején az amerikai kormány internátusokat hozott létre az indián gyerekek "civilizálására", hogy azok képesek legyenek
beilleszkedni az amerikai társadalomba. Észrevették, hogy minél korábban viszik el öket otthonról, annál könnyebb átnevelni öket. Azt is észrevették, hogy minél távolabb viszik öket, annál könnyebben törnek meg érzelmileg. Ezek az iskolák alacsony fizetést kínáltak,
alulfinanszirozottak voltak, s így nagyon sok olyan tanár került oda "civilizálni" az indián gyerekeket, akik emberileg alkalmatlanok voltak a tanári pályára.
Ezek a gyerekek több száz mérföldre kerültek el otthonról szeretett nagycsaládjuktól. Mikor megérkeztek, az elsö dolog az volt, hogy sorba állították öket, és levágták a hajukat. A legtöbb indián kultúrában a haj a lélek kifejezödése, ezért viseltek a indiánok hosszú hajat, és csak akkor vágták le, ha valamelyik családtagjuk vagy rokonuk meghalt. Ez a hajvágás mindig szertartás keretében történt, mivel ez egy kultúrális szokás volt. Így a gyerekek számára ez a hajvágás nagyon sokkoló élményt jelentett. Ök azt hitték, valaki meghalt a családjukban, s mivel mindannyiuknak ugyanabban a sorban kellett állniuk, úgy gondolták, mindenkinek meghalt az egész családja. Ekkor úgy érezték, ök is halállal néznek szembe, s ez egy rettenetes trauma lehetett számukra.
Ezután azt mondták nekik, hogy nyelvük és kultúrájuk gonosz, és az ördögtöl való. Ha anyanyelvükön beszéltek, vagy kultúrájukról
meséltek, kegyetlenül megverték, zaklatták, megalázták öket. Sokan meghaltak közülük ezekben az iskolákban a durva fizikai, szellemi és lelki bánásmód miatt. Némelyikük eltanulta a tanároktól, papoktól és más hivatali személyektöl látott kegyetlen módszereket és ök is bántalmazni kezdték fiatalabb vagy gyengébb társaikat. Ezek a gyerekek úgy nöttek fel távol nagycsaládjuktól, hogy azok segíthették volna öket feldolgozni érzelemiket, gondolataikat. Ehelyett ök állandó megaláztatásban éltek, olyan egészséges felnött szerepmodell nélkül, amelyet ök követhettek volna.
Photo Courtesy of Cumberland County Historical Society, Carlisle, PA.
Mikor ezek a gyerekek maguk is szülövé váltak, már nem akartak a gyerekeikkel a saját nyelvükön beszélni, sem megtanítani öket
kultúrájukra. Ez a folyamat generációkon keresztül folytatódott, és sokan úgy gondolták, a legjobb út a túlélésre, ha elfogadják a
keresztény hitet, és agymosottakká váltak. Miután befejezték "tanulmányaikat" ezekben az iskolákban, ezt az agymosást a
keresztény és katolikus papok folytatták tovább a rezervátumokban, azáltal, hogy kiforgattak és félrefordítottak bizonyos lakota
kifejezéseket és tanításokat. Ezáltal az indiánok úgy érezték, hogy a papok ösi hitüket helyes útra terelik.
Mikor a keresztény és katolikus papok elöször jöttek a rezervátumokba az 1900-as évek elején, ök meg akartak téríteni minket az ö hitükre. Elsö lépésként megtanulták a nyelvünket, és lefordították a Bibliát lakota nyelvre, hogy így közelebb férközhessenek hozzánk, és könnyebben megtéríthessenek minket. A templomok és iskolák, amiket a rezervátumokban építettek, jó kikötöi voltak az indián gyerekek ellen irányuló folyamatos támadásoknak. Sok indián gyerek inkább elfogadta ezt az agymosást, hogy így elkerülhessék a megaláztatásokat. Azok pedig, akik még beszélték anyanyelvüket, elfogadták ösi szavaik kiforgatását és az új ideológiát, amit rájuk kényszerítettek. Néhány esetben a papok úgy állították be magukat, mintha ök lennének "Isten fülei". Így az indián gyerekeknek tölük kellett megbocsátást kérni indián gyerekként elkövetett "büneikért". Így kerültek a papok az indiánok FÖLÉ. Többek között a papok félrefordították a szent lakota "unsimala" szót, és ráeröltették a "könyörülj rajtam" kifejezést.
AZONBAN...LAKOTA SZEMMEL...az "unsimala" azt jelenti, "valódi szükségben szenvedek, és kell a segítséged". Mikor nekem segítségre van szükségem, és azt mondom valakinek "unsimala", az a személy választhat, hogy segít-e nekem, vagy nem. Ha ö azt választja, hogy segít, akkor a lakota Nagylelküség Természetes Törvénye lép életbe. A lakota Nagylelküség Természetes Törvénye szerint az az energia, amit a másokkal való kommunikáció során használunk, négyszeresen fog visszatérni hozzánk. Így az a személy, aki azt válsztja, hogy segít nekem, pozitív energiát fog visszakapni négyszeresen. És az én szükségem is ki lesz elégítve. Vagyis, mikor én azt mondtam annak a személynek "unsimala", én egyben megajándékoztam annak a lehetöségével, hogy négyszeres áldást kapjon vissza. Az "unsimala" szó eredeti jelentése tehát nagyon távol áll a keresztény, katolikus papok definiciójától.
Relocation Brochure distributed by Bureau of Indian Affairs.
A lakota történelem legújabb részében, az 1950-es évek elején, az USA kormány meghírdette Relocation nevü programját. A program alatt az USA kormány arra bíztatta az indiánokat, hogy költözzenek ki a rezervátumokból a nagyobb amerikai városokba, s fizette ennek a költségeit is. Az USA kormány többek között azt igérte, hogy jó állást, szép házat fognak kapni szép környéken, gyerekeik jó iskolákban magasabb szintü oktatásban részesülnek majd. Így nagyon sok indián család csatlakozott a programhoz.
Amikor ezek a családok megérkeztek a városokba, semmi nem volt abból, amit ígértek nekik. Ehelyett gettókban végezték, ahol épp az
afroamerikaiak és a mexikóiak keserítették meg az életüket a fehér amerikaiak nyílt rasszizmusa mellett. Vagyis, mindenki, aki nem indián volt, rasszizmussal tekintett rájuk. Nagyon sok igazságtalanságot követtek el ellenük, és nem volt hova fordulniuk segítségért, mivel épp a rendörség és a hatóságok üldözték és zaklatták öket a legjobban, gyakran el nem követett bünökkel vádolva öket. Sok indián inkább visszatért a rezervátumokba. Noha a gazdasági helyzet sokkal rosszabb volt, még mindig jobban érezték magukat ott, mint a városokban, ahol extrém nehézségekkel kellett szembenézniük.
Azonban sokan mégis a városokban maradtak. Abban az idöben valamivel könyebb volt ott a megélhetés. Sokan anyagilag is
felemelkedtek. Azonban ezek a városi indiánok spirituálisan és érzelmileg nagyon szenvedtek. Abban az idöben nem volt népszerü
dolog indiánnak lenni. Ekkorra az indiánok már megszenvedték az 1900- as évek elején felállított internátusok tapasztalatait, és megszenvedték a Relocation program tapasztalatait is. Soha annyian nem felejtették el és tagadták meg ösi hitüket, mint akkor. A Relocation népe lassan elveszítette törzsi perspektíváját. és magáévá tette a nagyvárosi életet. Sokan azt a kevés kultúrális információt is elveszítették, aminek még birtokában voltak, s hamarosan átvették a nyugati gondolkodásmódot. Azok, akik még beszélték egy kicsit a nyelvüket, azt a nyugati, keresztény világlátás szerint kezdték beszélni, és nem saját, tradicionális perspektívájuk szerint.
Súlyos hiba, mikor az emberek nem lakota kifejezéseket fordítanak át lakota nyelvre. Mikor ezt teszik, azt gondolják, ök most lakotául
beszélnek. Erre jó példa a "Wakan Tanka nici un" (Wakan Tanka legyen veled) kifejezés. Ez a kifejezés nem a Lakota Perpektívából való. Ez csak egy nyugati kifejezés lakota nyelvre fordítása. Ha egy nem lakota kifejezést lefordítunk lakota nyelvre, attól az még nem válik lakota kifejezéssé.
A Wakan Tanka spirituális és fizikai lények összesége, szervezete, müködése titokzatos, felfoghatatlan és szent. Így a "Wakan Tanka"
helyes definiciója " Nagy Titok". Az nem jelent sem "Nagyszellemet" vagy "Teremtöt", sem bármilyen más egyisten fogalmat, mint a
kereszténységben. A mi hitrendszerünk nagyon különbözik a keresztény szemléletmódtól. Azonban a keresztény hitre térités miatt,
ami a múltban történt a rezervátumokban, az agymosás egyik technikája volt, hogy az eredeti tanításokat elferdítették, hogy így
vezessé kel az indiánokat a "világosságra" és bünös hitük hibáinak felismerésére. A "Wakan Tanka nici un" NEM lakota kifejezés. Ha
tradicionális utat követö lakota emberek hallják ezt, az számukra vicces vagy edetleg bántó is lehet. Mikor nem a lakota perspektívából való kifejezéseket fordítunk le lakota nyelvre, az ellentmondásba fog kerülni a Lakota Perspektívával, és magával a lakota néppel is.
A lakota nyelv egészen mostanáig nem volt írott nyelv. Így nyelvünkben kifejlödtek olyan tulajdonságok, mint például bizonyos hangok
kombinációi által létrejövö frekvenciák, amelyek a láthatatlan dimenziókra hatnak. Ha valaki helyesen mondja is a hangokat, de Lakota Perspektíva nélkül beszél, az veszélye lehet. Ezért ezt a nyelvet mindig a lakota perspektívával együtt kell tanítani. A Lakota Világlátás
alapja több fontos Természeti Törvény. Az egyiket Hét Iránynak hívják, amely az egyensúly megvalósítása önmagunkban értelem, érzelem, test és lélek tekintetében, mert csak így érhetö el a belsö béke. A természet mindig kivetíti a mi belsö világinkat a körülöttünk lévö világra, vagyis a külvilág mindig belsö világunkat tükrözi. Így, ha mi nem tesszük rebndbe a Hét Irányunkat, akkor hozzájárulunk Földanyánk ellemi eröszak további folytatásához. Ha valaki lakota világlátás nélkül beszéli a lakota nyelvet, az kihat az ö hét irányára is. A Nagylelküség Természetes Törvénye szerint az az energia, amit a kommunikáció során használunk gondolatainkon, érzéseinken, tetteinken és szavainkon keresztül, az négyszeresen fog visszatérni hozzánk. Ezért, ha valaki lakota perspektíva nélkül beszéli a lakota nylevet, az esetleg bajt hozhat önmagára.
Tisztelve rokonaimat, akik végigszenvedték és túlélték a "civilizációs" folyamatokat, amiket rájuk eröltettek az internátusokban és a
templomokban, és mindig is úgy fogom tanítani a lakota nyelvet, ahogy azt öseink eredetileg beszélték a nyugati civilizációval való találkozás elött. A mi nyelvünk több tízezer év óta létezik. Így olyan jellemvonásai fejlödtek ki, amelyek a legtöbb írott nyelvben nem, például kommunikáció az állatokkal, növényekkel valamint a spirituális világgal.
Amikor én azoknak az indián gyerekeknek a lelkére gondolok, akik éltek és meghaltak ezekben az internátusokban, én a legjobb tudásom szerint akarom tanítani ezt a nyelvet, és visszahozni azt a mindennapi használatba. Ezért én a lakota nyelvet mindig a lakota perspektíva szerint tanítom, és nem csak tanítom azt, hanem az életemet is a LAKOTA VILÁGLÁTÁS szerint élem.
Hau, Mitakuyepi, hecetu welo. [Jogvédett 1997, David Little Elk]
Webmester
(c) 2009 David Little Elk
david@malakota.com